HTML

90

A 90-es évek sose érnek véget! Hubba-Bubba rágó? Prehistoric 2? Családi mozidélután a Disneyvel? Ugrin Emese? Hasbro? Talapa János? Tépőzáras védőszövet a BMX vázon? Mindez egy helyen! Zene, sport, számítógép, tévé, mozi, politika, közérzet, mindennapok, szigorúan szubjektíven.

90-es évek a Facebook-on

Ennyien olvastok

Friss hozzászólások

Kapcsolat

Ha valami ötleted, vagy észrevételed van akkor ide írj: 90esblog@gmail.com

Barcelonai olimpia ’92 – Vívás, torna, kajak-kenu, öttusa, vízilabda

2009.08.09. 15:18 :: Gudea enszi

Újabb barcelonai összefoglalónkat meglehetős kettősség jellemzi. A még hátralévő magyar aranyak közt vannak a szívünknek oly kedves darabok, de bizony szót ejtünk ebben a részben a csalódásokról is. Összességében azonban teljesen érthető, hogy a kellemes érzések dominálnak az emlékeinkben, hiszen Barcelona magyar szemszögből is egy kiváló és rokonszenves olimpia volt.

 

 

     A vívás a magyar sport valódi ékköve, és legnagyobb nemesfém-beszállítója. Na, de hol vannak már azok a csodás helsinki idők, amikor 3 érmet nyertünk férfi kard egyéniben, és természetesen a csapataranyat is hazahoztuk! A 60-as évek közepe óta szerényebb vívóeredményekkel kell beérnünk, de azért vannak még csodák. Ráadásul Barcelonában valahogy a bíráskodás is korrektebbnek tűnt. Manapság túl gyakran támad olyan érzésünk, hogy ha a magyar talál először, akkor állítólag az ellenfél indította az akciót, és fordítva.

 

Férfi kard egyéni; 1992. augusztus 2.

     Szabó Bence a legszebb magyar kardhagyományokat elevenítette fel a Palau de la Metallurgia csarnokban, és az összes kellemetlenkedő olaszt jól kardélre hányta. Pont úgy vívott, ahogy az Gerevich Aladár, Kovács Pál és Kárpáti Rudolf hazájának vívójától elvárható. A nagyon határozott és meggyőző Bence a győzelem pillanatában alkotta a legnagyobbat. Azt a kitörő örömöt és extázist aki látta, megjegyezte egy életre. Szegény vesztes Marin enerváltan nézte, ahogy a friss olimpiai bajnok előbb dinamikus mozdulattal megválik a fejvédőjétől, majd teli torokból szétüvölti a csarnokot. Az évkönyvek csak azt írják, hogy Szabó két asszóban 5:1, 5:1-re megverte Marint, mi viszont az ilyen sporttörténeti pillanatokat, mint ez a győzelmi mámor is, hajlamosabbak vagyunk a szívünkbe zárni. Erről szól ez az egész.

     Barcelona valóban visszahozott valamit a magyar kardhagyományokból, hiszen a csapat szintén tűzközelben volt. Sajnos hiába küzdött Szabó ott is nagyon átszellemülten, a döntő nem a miénk lett. Az ezutáni olimpiákat elnézve viszont már egyre inkább kiegyeznénk egy kardcsapat-ezüsttel. És ott volt a párbajtőrcsapat is, soraiban a magyar vívás Güttler Károlyával, az ekkor még nagyon fiatal Kovács Ivánnal. A sehol sem jegyzett párbajtőrcsapatunk bravúrosan verekedte magát a döntőig, ahol sajnos elfogyott a tudomány. Kovács 12 évvel később egy lényegesen magasabban jegyzett magyar párbajtőrcsapat immár legrutinosabb tagjaként ismét olimpiai döntőt játszhatott…

 

Női torna – ugrás; 1992. augusztus 1.

     Ónodi Henit mindannyian nagyon szerettük. Ez teljesen érthető is, hiszen egy ilyen tüneménnyel nem is tehet mást az ember. Azt sejtettük, és emlegették is, hogy ő azért okozhat örömöket nekünk Barcelonában, csak persze sosem lehettünk biztosak az ilyesmiben a román lánykák és a tizenegy tizennégy éves kínai mütyürök között. Heni végig szép dolgokat csinált, csapatban is egész jól muzsikáltunk (erre azért ritkán van példa), viszont egyéniben olyat ugrott a ló hátáról… És úgy ért földet, mintha Pattex-ba huppant volna. Nem is volt más hátra, mint kihúzni magát, majd felállni a dobogóra. A világbajnoki címvédő román lány mellé. Ezt akkor végképp nem értettem, és ma sem sokkal vagyok beljebb. A legjobb az legyen a legjobb! Habár 3 nappal korábbra, Hajtós Berci döntőjére visszanézve örülhetünk, hogy itt az esélyesnek – megszokásból – adott arany mellé a mi versenyzőnk is kapott. Aztán nem sokkal később előkerült a tarsolyból egy tűzrőlpattant, magyaros talajgyakorlat is, amivel újabb ezüst került a fikusz melletti dicsőségfalra.

 

Női kajak négyes – 500 m; 1992. augusztus 8.

     Ma már kicsit nehezen képzeljük el, hogy kajak-kenuban nem mi vagyunk az olimpia istenkirályai. Pontosabban szólva Sydney és Athén után egyáltalán nem tudtuk elképzelni, Peking után már könnyebben megy az ilyesmi. Ám akkoriban még csak az igazán nagy magyar kajak-kenu kibontakozását éltük, voltak már nagyjaink, de még nem mi voltunk az uralkodók. A német női kajaknégyest viszont nem lehetett megverni, hiszen négy ex-NDK-s férfi alkotta. A lassú rajtunk után el is könyveltük, hogy „hát ez nem fog sikerülni”. Aztán amikor Kőbán Ritáék féltávnál utolérték a címvédőt, elkezdtünk felegyenesedni a fotelben, élesebbeket nyeltünk, szaporább lett a szívverés. Jenő is elkezdte érezni, hogy itt valami nagy dolog van készülőben, és emelte a hangját… „Meg lehet verni azokat a németeket… Verjük meg azokat a németeket! MEG KELL VERNI AZOKAT A NÉMETEKET! MEGVERJÜK AZOKAT A NÉMETEKET!!!”

     Férfi kajakosaink szöuli parádéját sem Gyulay Zsolt egyéniben, sem a négyes nem tudta pontosan megismételni, ez újabb két ezüstöt termett. Gyulay nekünk akkoriban a kajak fogalmát jelentette, a négyes hajó pedig akkor kapott ki utoljára, amire nem is emlékezhettünk, mivel akkoriban még jobban foglalkoztattak minket a fa építőkockák. Így hát kicsit nehezen értettük meg, miért is nem nyertek, főleg, hogy mindkettő roppant kevésen múlott. Az egészséges magyar gyermeklélek azonban a felnőttől eltérően még tudja, hogy a győzelmekért, örömökért érdemes élni, így Kőbán Rita, Mészáros Erika, Czigány Kinga és Dónusz Éva nevét tanulgattuk szorgosan, hogy a szükséges pillanatban kapásból tudjuk őket idézni.

     Az öttusa története hihetetlen. Valakik kitalálták, mi pedig odamentünk, és első nekifutásra betegre nyertük belőle magunkat. Majd jól ott is felejtettük magunkat az élvonalban, és ez kisebb megszorításokkal azóta is így van. Barcelonában a csapatverseny sajnos nem sikerült, viszont egyéniben Mizsér Attila révén az ezüst azért Magyarországra került. Mi pedig a nagy öttusasikereket lekésve is tudtuk, hogy ki az a Mizsér Attila, Fábián László. Na és főleg Martinek János, aki sajnos kisérülte magát a ’92-es olimpiából.

     Egyetlen dolgot tudok említeni gondolkozás nélkül, ami a 2000-es években jobb, mint a 90-esekben. A magyar vízipólót. A barcelonai 6. hely minden idők legrosszabb szereplése, ami a vízilabdát illeti. Az 1992-es Sport Krónikája keserű szájízzel említi a régi szép múltat és a korábbi 6 aranyérmet. Ehhez csak annyit tehetünk hozzá, hogy ennek a csapatnak ifjú titánként tagja volt Benedek Tibor. Az a 6 meg azóta ugyebár 9. Úgyhogy nyugodtan húzzuk mosolyra a szánkat!


2 komment

Címkék: barcelona vízilabda 1992 olimpia torna kajak kenu kard vívás öttusa kőbán rita szabó bence ónodi henrietta mészáros erika czigány kinga dónusz éva

A bejegyzés trackback címe:

https://90es.blog.hu/api/trackback/id/tr581298313

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

redzsihemond 2009.08.19. 12:45:45

ezek fent vannak a youtube-on vajon?

Kurtz ezredes · http://gyuloltellensegeink.blog.hu 2009.08.19. 12:47:58

@redzsihemond:
Én nem találtam, de lehet h van fenn, ha más nem legalább vízilabda.
süti beállítások módosítása