A szem és a fül kényeztetése után ezúttal az ízlelőbimbókon a sor: folytatásos sorozatunk első részében az alkoholos italok terén igyekszünk összeszedni a ’90-es évek meghatározó ízeit. Elő tehát a szép emlékekkel és a sűrített hepinesszel töltött poharakkal!

Gyümölcsvodka

Első helyre természetesen a műanyag italok királynője kívánkozik. Külső ismertetőjegye a jellegzetesen áttetsző üveg és az egyedi illatvilág: már a kezdő korty előtt azonosíthattuk a szívet melengető boldogság-szirupot. Legnépszerűbb nálunk a barack, zöldalma és citrom ízesítésű E-koktél volt, bár a színösszeállítás tekintetében a szamócás vitte a prímet (cserébe viszont az ihatatlan kategóriát is elnyerte). Fogyasztása szinte bármilyen szituációhoz jól illett, leginkább talán a korai gimis-ebédlős bulik előtti napfényes délutánon volt fílinges betankolni belőle – a menőbbek decis borospohárból tolták. Rajongók számára jó hír, hogy nagyobb szupermarketekben ma is kapható: kicsit más címkével ugyan, de minden bizonnyal változatlan „minőségben”. Csak nekünk: hogy élvezhessük a valóban mézédes életet.

Vörösboros kóla (Leó, Vadász, VBK)

Kísérőitalnak egyértelműen a legjobb választás: leginkább a gombás melegszendvics mellé dukált, de akár pícs- vagy sima vodka mellé is jól passzolt. Kezdő alkoholfogyasztók számára kihagyhatatlan lépcsőfok ama magaslat felé. Ma már ismerjük a gyengébb minőségű alkohol és a szénsavas üdítőital buborékokkal megtűzdelt hatását a szürkeállományunkra, akkoriban viszont csak az általa az arcunkra rajzolt mosollyal foglalkoztunk. Abszolút kezdők 1:1, haladók 2:1, továbblépők pedig 3:2 arányban állapították meg a helyes bor-kóla arányt, s hála a tapasztaltabb kollégáinknak, tovább nem sikerült fejlődnünk. Egyesek máig tartó barátságot őriznek vele, de a nosztalgia kedvéért talán mindenkinek érdemes legalább egy deci lőrét ellőni e célra. Minőségi vörösborok természetesen nem játszanak!

Narancslé-fehérbor (Maci Laci, Öcsi)

Talán nem mindenki ismeri, de a nagytesóhoz hasonlóan szintén remek kísérőital. Egyes helyeken Fanta helyett Sprite-tal hígították, de ez az ízvilágban nem okozott döntő változást: édes életérzés, minden mennyiségben. Nagyjából ugyanazok elmondhatók rá, mint sötét változatára, annyi különbséggel talán, hogy gombás helyett inkább virslis vagy húsos melegszenny mellé rendeltünk belőle, illetve még fagylaltkehely mellé is ideális „döntés” volt.

Vilmos-alma

A kezdő lépcsőfokok megmászása után a keményebbek választása. Hatása egyértelműen ütősebb – elvégre félminőségi röviditallal van már dolgunk. Ugyan máig nem értjük, miért nem körtelével alakult ki a házasítása, de ennek ellenére hamar megbarátkoztunk vele. Bár hepinessztartalma nem mérhető az előzőekhez, fogyasztása mindenképpen rangot sugárzott. Mindent egybevetve: egy erős közepessel még belefér történelmi emlékezetünkbe.

Vermut (többféle változatban)

Variációk egy témára, avagy: cukrozott szélű koktélospohárból elegánsan, borospohárból kötetlenebbül, vagy üvegből, csak úgy a’la natur? Minden szerepben abszolút megállja a helyét, méltán nevezhetjük az italok kaméleonjának. Ízléstől függetlenül édes és száraz változatban is futott, bár az életérzésünkhöz inkább az előbbi passzolt jobban. Tekintély szempontjából sem volt utolsó: relatíve alacsony alkoholtartalmából fakadóan rettenetes mennyiséget el lehetett tüntetni belőle viszonylag rövid időintervallum alatt. Külön kategóriát képez a cherrys változata: ez csakis egetverően orbitális partykhoz illik, fogyasztása garancia is erre.  

Kókusz-, csoki- és egyéb krémlikőrök

A merőben különböző ízektől függetlenül nyugodtan vehetjük egy kalap alá őket, hiszen „minőségre” és hatásfokra is szinte ugyanaz a séma: relatíve nagy mennyiség elfogyasztása, édesség- és boldogságkoncentrátum, másnap pedig kíméletlen fejfájás (bár ez utóbbira már kevésbé emlékszünk – hiába, az idő mindent megszépít). Bár burzsujoknak létezik igényes változat is (Malibu, Bailey’s), ezekből anno tényleg csak a hangulat kedvéért hörpöltünk egy keveset. Leginkább a napfényes, pálmafás tengerpartot képzeljük el hozzájuk, tehát mindenképp itt a helyük!

A felsorolás természetesen korántsem teljes, így a későbbiekben még tovább bővül majd a repertoár. S bár tudjuk, hogy életkori sajátosságainkhoz ma már jobban passzolnak egyéb (kevésbé édes) italok, de az életérzés totális átélésének kedvéért mindenképpen javasoljuk a vadászatot a boltokban, hiszen szerencsére a gyártók sem felejtették el: a ’90-es évek velünk élnek!